Horváth Tamás-Őszinte vallomás.(Ref.)
Éjjel felriadok;
Mindíg körbe nézek,de nem vagy ott.
Mégis hol lennél.?
Nehéz elhinnem,hogy örökre elmentél.
De látjuk majd egymást;
A Hibáimért nem kérem,hogy megbocsáss
Én mindent megtettem;
De te feladtad,és én egyedül lettem.
Horváth Tamás-Vége.(Ref.)
Felnézek az égre és látom már,
Elrontottam baby,tudom hogy fáj.
De látom a hibámat,nagyon bánom már.
Szeretlek úgyhogy elengedlek és ez fáj.